1984-óta az Egyesült Államok fegyveres erőinek alapjárműve az AM General vállalat által gyártott HMMWV (High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle – Nagy Mozgékonyságú Többcélú Kerekes Gépjármű), ismertebb nevén a Humvee. A számtalan változatban létező, jellegzetes kialakítású járművet mindenki ismeri, aki csak egy kicsit is foglalkozik a haditechnikával, mivel mindenütt jelen van, ahol az USA valamely haderőneme színre lép. Azonban a 21. század első évtizedének háborúi rávilágítottak hátrányaira, így szükségessé vált a majdani utód keresésének elkezdése (a hadsereg az utolsó megrendelést 2010-ben adta le HMMWV-kre, a gyártás pár éven belül leáll). Ezért tehát hamarosan szükségessé válik egy új betűkombináció megjegyzése, mely nem más, mint a JLTV.

Az iraki és afganisztáni missziók során az Amerikai Hadsereg és Tengerészgyalogság Humveeval közlekedő egységei saját bőrükön tapasztalták meg, hogy jó öreg HMMWV-ik nem képesek megvédeni őket az irreguláris hadviselésben alkalmazott eszközöktől, a házi készítésű, főként utak mellé vagy parkoló gépjárművekbe rejtett, álcázott robbanószerektől. Az IED-k főként az iraki háború korai szakaszában szedték nagy számban áldozataikat az amerikai katonák között (a statisztikák rámutattak, hogy a halálesetek 63%-át okozták ilyen eszközök). Később a véres tapasztalatok alapján fejlesztettek ki a Humveek számára különféle extra páncélzatokat, ám ezek még mindig nem nyújtottak megfelelő szintű védelmet, ráadásul a járművek sebessége is csökkent, ami sokszor halálos kimenetelű lehet, ugyanis a felkelők így könnyebben tudják RPG-vel támadni a lassan haladó konvojokat.

A fenti probléma szülte az MRAP-ket (Mine Resistant Ambush Protected), melyek (mint azt a név is mutatja) már kifejezetten aknák és házi gyártású robbanószerek ellen készültek. Páncélzatukat a robbantási kísérletek és a közel-keleti tapasztalatok alapján alakították ki, alvázuk pedig V-alakú, így a robbanások energiáját oldalra vezeti ki (többek között a ’lapos’ alváz volt a Humveek egyik legsérülékenyebb pontja). A bent ülők védelmét szolgálják még egyebek mellett a speciális ülések is, melyek a robbanási energiát elnyelik, így csökkentve a személyi sérülések lehetőségét. A technológia bevált: mára már rendkívül elterjedt ez a fajta járműtípus, több cég is gyárt ilyeneket, sőt, az Oshkosh Corporation által gyártott M-ATV-ből eddig több mint 8000 darabot rendeltek az M1114 változatú Humveek leváltására.
Azonban létezik egy másik program is, melynek célja sokkal nagyratörőbb: a teljes HMMWV-flotta leváltása 2015-től kezdve. Ez pedig a már említett JLTV.

Az Egységes Könnyű Taktikai Jármű, angolul Joint Light Tactical Vehicle a jövő járműcsaládjának egyik része. Ez öt feladatkör szerint határozza meg a szükséges típusokat: gyalogsági harcjárművek (IVF/ICV), parancsnoki járművek, felderítő járművek, felfegyverzett többcélú járművek, fegyverzet nélküli többcélú járművek. Ezek közül a JLTV a fegyverzettel ellátott és anélküli többcélú jármű kategóriát is betöltheti, továbbá a HMMWV-hez hasonlóan több specializált verzióban készül majd. Az első körben a hadsereg 60000, míg a tengerészgyalogság 5500 darabra tart igényt, ám ez a szám a későbbiekben minden bizonnyal növekedni fog.

Nézzük, milyen követelményeket támasztanak a megrendelők a JLTV-vel szemben! Először is fontos tudni, hogy három különféle változatban készül majd, melyek további variánsokra oszlanak. A jövőbeni könnyebb érthetőség kedvéért vegyük át most ezeket szép sorban:
• A: általános harctéri változat. Négy felfegyverzett katona szállítására képes, maximális hasznos terhelése 3500 font (1600 kg). Egyetlen kisebb változata van, az általános célú és mobilitású, mindkét haderőnem által rendszeresítendő JLTV-A-GP. Ebből egyébként két darab fér el egy C-130 Hercules rakterében.
• B: kifejezetten harci feladatokra alkalmazandó változat. Alapvető jellemzője, hogy 4000-4500 font (1800-2000 kg) hasznos terheléssel bír. Többféle konfigurációban készülhet:
Gyalogsági szállító: hat személy szállítására képes, hivatalos nevén JLTV-B-IC. A USMC és a US Army is ugyanarra a feladatra használja majd: egy lövészcsapat (fire-team, 4 fő) fuvarozására.
Felderítő – Cserkész: ’Scout’, hatüléses konfiguráció a US Army számára.
Felderítő – Lovag: ’Knight’, hatüléses konfiguráció a US Army számára.
Mozgó parancsnoki és irányító: JLTV-B-C2OTM, négy üléses parancsnoki jármű a US Army számára.
Nehéz fegyverzetű: nagy kaliberű önvédelmi fegyverrel ellátott verzió, elsősorban konvojkíséretre, katonai rendőri feladatokra valamint járőrözésre. Négy belső üléssel rendelkezik, plusz egy lövész pozícióval. Mindkét haderőnem igényt tart rá.
Könnyű fegyverzetű: kis kaliberű önvédelmi fegyverrel ellátott verzió, négy üléssel. Közeli könnyű támogató feladatkörben alkalmazza majd mindkét haderőnem.
Többcélú jármű: kétüléses ’haszongépjármű’ a tengerészgyalogság számára.
Orvosi jármű: harctéri mentő konfiguráció mindkét haderőnem számára. 3 fős orvosi személyzet és 2 sebesült szállítására alkalmas.
• C: elsősorban logisztikai feladatokra alkalmazandó változat. Hasznos terhelése ennek megfelelően a legnagyobb a három variáns közül: 5100 font (2300 kg).
Felfegyverzett szállító/többcélú/fő logisztikai jármű: kétüléses szállító jármű mindkét haderőnem számára.
Orvosi jármű: a B változatnál nagyobb kapacitású mentő konfiguráció, szintén mindkét megrendelő rendszeresíti. A 3 fős személyzet mellett már 4 sebesültet szállíthat.

A JLTV védelmére kifejezetten nagy figyelmet fordítottak a tervezők. Elsősorban az MRAP-kel szerzett tapasztalatokat használták fel: a V-alakú alváz, a kisméretű ablakok, a robbanások energiáját elvezető forma, a megerősített energiaelnyelő ülések, az automata lövésztorony mind-mind a személyzet védelmét szolgálja. Kétféle páncélcsomag áll rendelkezésre: az A az alapvető minimum védelmet szolgáltatja, a B ennél jóval nagyobb biztonságot nyújt, így elsősorban harctéren alkalmazzák majd. Ha támadás érné, és az ellenség találatokat érne el, az sem jelenti elsőre a JLTV végzetét, ugyanis még két defektes gumival is képes haladni, továbbá a fontosabb rendszerek mind-mind megerősítettek. Az ajtók könnyen eltávolíthatók, így a bent ülők másodpercek alatt kimenekülhetnek.

A repülőgépeknél már elterjedt az elektronikus diagnosztikai rendszer, mely automatikusan jelzi, hogy pontosan hol és milyen meghibásodás lépett fel a járműben, így a szerelők dolga jelentősen könnyebb lesz.
Logisztikailag hasonló lesz a Humveehoz: minimális szétszerelés után szállítható lesz vasúton és tengeren is, a jelenlegi szabványoknak megfelelően. Ami pedig a légi szállítást illeti: a C-130 vagy annál nagyobb típusok simán elbírják, van, amelyik többet is egyszerre. Egy-egy példány pedig befér a nagyobb méretű helikopterekbe is, mint a CH-47, MH-47 vagy CH-53. Az orvosi verziót alkalmassá tették ejtőernyős ledobásra is, ez C-5 és C-17 teherszállítókból lehetséges.

Természetesen a leendő JLTV kiválasztására tendert írtak ki az illetékesek, melyre hét jelentkező nyújtott be ajánlatot:
• Boeing, Textron és Millenworks
• General Dynamics és AM General
• Force Protection Inc és DRS Technologies
• BAE Systems és Navistar
• Northrop Grumman, Oshkosh Truck és Plasan
• Lockheed Martin, BAE Systems Mobility & Protection Systems, Alcoa Defense és JWF Industries.
• Blackwater és Raytheon

Ezek közül 2008. október 29-én a Pentagon hármat engedett tovább a második körbe, melyek a következők: Lockheed Martin, General Dynamics/AM General és BAE Systems/Navistar. Ekkor mindhárom jelentkezővel aláírtak egy előzetes szerződést 35,9-45 millió dollár értékben (a győztes végül majd 20 milliárd dollárra ír alá). A kiesők közül többen is tiltakoztak, ám az Állami Számvevőszék minden reklamációt elutasított.
2009 februárjában Ausztrália is beszállt a projektbe: az első 30 prototípus közül kilencet finanszíroz. Rajta kívül még India is érdeklődik a JLTV iránt.

Mostanáig a három elkészült prototípussal elkezdődtek az előzetes tesztek az Aberdeen tesztközpontban, ahol mindenféle terepen kipróbálják a járművek teljesítőképességét. Az elkövetkező 12 hónapban folytatódnak ezek a próbák, majd jövő nyáron kezdődik az igazi verseny, melyben a jelentkezőknek bizonyítaniuk kell a bizottságok előtt, hogy ők a legjobbak. Ezt követően kiválasztják a legmegfelelőbbet, majd a tervek szerint 2015-től beindulhat a sorozatgyártás. Bár a légierős KC-X tenderből kiindulva nem biztos, hogy ilyen simán megy majd minden…

Végül videó a három prototípusról:
Lockheed Martin:

GD/AM General:

BAE Systems: